Kedves "építési" naplóm! :)
Néhány éve azt mondtam, én sosem fogok építkezni, nem vagyok az a típus.
Ezért mikor megelégeltük a panelt, kész házzal kerestünk telket. Inkább legyen felújítandó, mint szerkezetkész, mert kösszépen, az eladásra épített házaból nem kérünk...
Végül egy 30 éve épült, vasbeton födémes, tégla ikerház-félben kötöttünk ki, egy kb. 240 nöl-es telken, szép lankás doboldalban.
Az első kihívás a felújítás volt. Szoba összenyitás, fűtés korszerűsítés, nyílászáró cserék... Ha visszagondolok, hogy azt hittük, mindjárt a tetőteret is meg fogjuk tudni csinálni :D (Na igen, egy háromszoba hallos panelből költöztünk egy szoba + nappalisba.)
Na mindegy; remekül elvoltunk négy évig, de a gyerekek egyre nagyobbak (6 és 8 évesek), a tanulás is jobban megy, ha félre lehet vonulni és a rendrakásban sincs vita, ha külön szoba van.
Már régen megfogadtam, minden fejlesztést megörökítek. Sokan nevetnek ezen, és a szakemberek sem kedvelik, ha néha ők is rákerülnek, de utólag mindenki belátja, hogy igazam van. Gondolj bele: mennyi ideig tervezgeted, hogy megcsinálod; aztán a nagy felfordulás, a sok beleölt munka és pénz; izgulás míg el nem készül; végül mikor megvan, abban a pillanatban tök természetes és már nem is emléxel, milyen volt azelőtt.
Most pedig úgy döntöttem, akkora munkába vágtunk, hogy nemcsak lefotózom, de élek az Internet lehetőségével is.
